ez ma is bizonyult amikor úgy döntöttem, hogy ha nem jön le senki akkor elmegyek egyedül egyet deszkázni. unatkoztam és úgyis szabad vagyok (kivéve ha holnap karót kapok mert nem tanultam semmit :D ) mostanában eléggé tehát kiélveztem a szabadságom.
deszkára fel, első utam a mozi elé vitt hátha van valaki aki arc, de hát csak nagyképű lovakat (bicósok) találtam, ezért meg se álltam, kihajtottam egyenesen a vasmű útra és végigrepesztettem. amikor a végéhez értem kicsit begörcsölt a lábam szal leálltam egy picit de aztán elgurultam az élmény fürdőig és ott a vele szembe levő utcában tovább. onnan valahogy vissza keveredtem vasmű útra és onnan pedig mozi elé, de mivel nem akartam hazamenni, ezért elhatároztam kimegyek megnézem a Park Center 2-t, ami kicsit merész elhatározás volt mert a város túloldalán van de hát segáz, deszkázni jó.
Végig a dózsa györgy úton, egészen a lóri mellett végig ahol mellesleg a kedvenc manual spotom van, bár elég rossz felé vezet, Chicago-ba, amit nem is tudom miért hívnak eredeti nevén Béke városrésznek, hisz ott vannak a legnagyobb balhék szinte. Hát egyedül voltam szóval enyhén szólva be voltam kicsit fosva amikor keresztül hajtottam rajta, de amikor már láttam a Spar-t, fellélegeztem. onnan ki a körforgóhoz és onnan már egy egyenes(és kegyetlen szar, széttört betonnal borított) út visz is ki egyenesen a park centerig, ami mellesleg kintvan ugyebár a picsába és nekem az a hely már szinte a szabadságot jelképezi.
Jó a beton, kevés az ember, nyugis a hely, egy deszkásnak szerintem ez az ígéret földje. Meg is éreztem a szabadság szelét, csak úgy repesztettem végig a járdán, amikor az illúzióim egy kurva kavics rombolta szét a kerekem alatt. deszka megakad, én előreborulok, egy kicsi hiányzott hogy pofára baszódjak teljesen, de ez ezzel jár. Észrevettem egy új térkővel kirakott utat, ami elég jónak tűnt manualozgatni. ki is próbáltam, gurultam párat rajta végig, egész jó kis muri volt.
Aztán eszembe jutott, hogy hamarosan nyílik az új Decathlon szóval egy percig sem haboztam, kimentem. Volt pár biztonsági őr de próbáltam kicselezni őket és nem észrevetetni magam, mert ugyebár még nem nyitott meg a hely. Felmértem a a betont a környéken és egész jó volt, olyan mint a park center többi területén. Gurulgattam párat ott ahol nem volt lámpa, nehogy nagyon észre vegyeneka biztonságiak. Aztán amikor a fekete semmibe nagyon nézett a biztonsági őr felém, akkor úgy döntöttem idej lépni.
Elmentem a régi kis lejtős autóúthoz amin még a DLST első napjaiban, tisztán emlékszem, hogy ott gurulgattunk lefelé (lásd a képet). Egész jó érzés volt erre visszagondolni és arra is hogy a DLST hamarosan 1 éves szülinapját ünnepli ami felemelő, hisz ez egy remek társaság, mondhatni feszültségek nélkül, gátlástalanul. Nagyon büszke vagyok a fiúkra, azaz az egész DLST-re, hogy van egyáltalán egy ilyen csapat nekünk és hogy tényleg sok időt töltünk egymással.
Hát lehet, hogy nem volt valami tartalmas ez a bejegyzés, de nekem mégis sokat jelentett, a szabadságot és hogy megértsem hogy miért is jó a DLST tagja lenni. A sok, remek időtöltés és a szabadság. Mert mi vagyunk a Szabadság! :)
Szabad Szellemű Sid Voltam(DLST élt, DLST él, DLST élni fog).
